3. Fejezet

Amy

Aznap este, amikor Tommy meghívott minket, fura dolgok történtek. Nem is tudom, Brad olyan más volt, amikor felhívtam. Alig figyelt arra, amit mondtam és folyton rá kellett kérdeznem, hogy ott van-e még. Pedig csak fél órát beszéltünk. Mindenesetre eléggé elgondolkoztatott a viselkedése: máskor legalább mond valami szexuálisan kétértelműt arra, hogy éppen most végeztem a fürdéssel, most viszont csak annyit reagált: „Aha”. Mi történhetett? Már nem tart vonzónak? Telefonon keresztül beszélek csábítóan a legjobban. Elvesztettem a varázsom, vagy mi?

*Másnap*

- Jó reggelt, édesem! – köszöntöttem Bradet egy szenvedélyes csókkal a suli előtti kis szökőkútnál. A pasim csak tűrte, hogy a nyakába csimpaszkodok, de egyetlen kis lépést sem tett az én boldogságom érdekében. Hmm.

- Csá – vetette oda nekem, miután elengedtem. Ilyenkor mindig a derekamra szokta tenni a kezét. Ehelyett ma a mellkasa előtt összefonta, és rám se nézett. Én kínosan ácsorogtam mellette, majd szerencsémre megérkezett a felmentősereg: Zoey és Lily, a „legjobb barátnőim”.

- Sziasztoook! – mosolyogtak ránk, majd Lily Bradre nézett. – Bocsi, szépfiú, de el kell rabolnunk Amyt egy pillanatra!

- Semmi gond, csajok, csak nyugodtan! – vette fel a pasim a tipikus „bugyiledobó” mosolyát, amitől a lányok – bár próbálták leplezni – pocsolyává olvadtak. Unottan forgattam a szemem, majd műmosollyal az arcomon a barátnőimbe karoltam, és messzire vittem őket Bradtől.

- Na, mizu? – érdeklődtem. A csajok komolyan néztek rám.

- Amy… sajnáljuk, hogy tőlünk kell megtudnod, de… - kezdte Zoey.

- …szerintünk Brad nem mond el neked mindent. Van egy pár dolog, amit tudnod kéne róla – folytatta feszengve Lily. Gúnyosan elmosolyodtam.

- Oké, oké… Először is, már bocs, de nem hiszem, hogy jobban ismeritek a pasimat, mint én. Másodszor pedig, ha már így elhurcoltatok Brad mellől, kifejthetnétek ezt a gondolatotokat bővebben – Lehet, hogy bunkónak tűnök, de csak így hallgatnak rám. Arra az esetre pedig, ha véletlenül valamit kikotyognának rólam, vagy ellenem fordulnának, van a tarsolyomban pár dolog… Például véletlenül tudom, hogy Zoey az összes barátját eddig végig csalta, Lilyről meg van egy igen kínos videóm (titokban felvettem múlt héten, amikor az osztály stréberével hancúrozott a suli szertárában), amit bármikor feltehetek pár közösségi oldalra…

- Öhm… hát tegnap Lily hallott valamit… - suttogta Zoey, majd a másik tyúkhoz fordult. – Mondd el neki!

- Hazafelé mentem olyan éjfél körül, mert azelőtt… khm… találkoztam valakivel – sokat sejtően felhúztam a szemöldökömet (biztos, hogy az okoskával volt), de aztán inkább nem szóltam semmit, hagytam, hadd folytassa. – Mint tudjátok, Bradék háza előtt ilyenkor el szoktam haladni. Odabent égett a villany, és hangos lárma szűrődött ki a nyitott ablakokon. Üvöltözés. Különböző puffanások. Csörömpölés. Eléggé megijedtem, de ott maradtam, hátha ki tudok venni valamit a hangzavarból. Valami olyasmiről vitázott a szüleivel, hogy barátnő, családi vagyon, egy másik… Nem is tudom, olyan kusza és zavaros volt az egész „beszélgetés”, hogy csak ennyit sikerült megjegyeznem. És… bár lehet, hogy ez nem így van, szerintem… vagyis szerintünk… - Lily Zoeyra pillantott, aki átvette a szót:

- …Brad megcsal téged…

Elkerekedett szemmel néztem rájuk. Ezek komolyan azt hiszik, hogy Brad nem hűséges hozzám? Brad, akivel annyira boldogok vagyunk és fülig szerelmesek, nem csal meg! Idióta kis ribik! Mit képzelnek magukról, hogy ők Sherlock és Watson, vagy mi? Menjenek már…

- Amy, ez egyáltalán nem biztos… - mondta Lily, mert látta, hogy hamarosan robbanok.

- Igen, csak mi gondoljuk ezt… - tette hozzá Zoey. – Ne akadj ki!

Ezek komolyan nem normálisak! Nekem vágják, hogy a barátom megcsal engem, és még nekik áll följebb. Ekkor már elegem volt. Felszívtam magam, és… akkorát röhögtem a képükbe, hogy még én is meglepődtem. Lassan, feszengve ők is kacarászni kezdtek. Így vihogtunk hárman, amíg meg nem elégeltem.

- Na, jó, egyezzünk meg abban, hogy hülyék vagytok, és hogy senkinek nem mondtok el semmit, mielőtt engem meg nem kérdeztek, vili? – megszeppenve bólogattak. - Más téma! Lily, mi van veled mostanában? Semmi fiú, vagy ilyesmi? – kérdeztem gonosz vigyorral az arcomon, mire a csaj elpirult, és elkezdte a csini kis magassarkújával a havat rugdalni.

- Hát, ööööö… izé… Nem, most nincs… nagyon senki a láthatáron… - dadogta.

- És esetleg egy alkalmi vendég? – kacsintottam. – Semmi komoly, csak egy kis ágymelegítő? Vagy esetleg mondjam azt, hogy pingpongasztal-melegítő? – Lily a szája elé kapta a kezét, és olyan szinten vörös lett, hogy azt hittem, felrobban. Zoey érdeklődve figyelte, hogy mi történik, ezek szerint őt sem avatták be ebbe a tikokba.

- Honnan tudsz erről? – kérdezte hebegve a „barátnőm”.

- Azt hiszem, kifinomult érzékem van ahhoz, hogy meghalljam a kis kéjes nyögésediet a sportszertárból, ahol éppen George, az osztály bénája alatt fetrengsz. Mondanám, hogy nem vettem videóra a kis incidenst, de sajnos pontosan ez történt… - mondtam „sajnálkozva”. Zoey tágra nyílt szemekkel nézett szerencsétlen lányra.

- Hogy mi!? – sikkantott Lily . Erre az éles hangra többen is felénk fordultak, ezért egy fokkal halkabban folytatta: – Töröld ki!

- Oké – látható megkönnyebbülés lett úrrá a lányon. Úgy egy fél másodpercig. – Illetve… lenne itt valami…

- Micsoda? – kérdezte félve a csaj. Majd leesett neki. – Te jó ég, mit kell csinálnom?!