- Jessica… - nyögtem. Félig a megkönnyebbüléstől, félig a látványtól, mert ő még anya szörnyű gönceiben is gyönyörű volt. – Te mit keresel itt?

- Hát, olyan gyorsan elrohantál… Nem tudtam, mit csináltam rosszul, úgyhogy idejöttem, hogy kiengeszteljelek. Véletlenül tudom, hogy a kínai a kedvenced, úgyhogy…

- De hogy jutottál be?

- Nem zártad be az ajtót – nevetett ki. A francba, az ajtó! A nagy sietségben megfeledkeztem róla. – Amúgy… Nem szeretnék nagyon rámenős lenni, de… kérdezhetek valamit?

- Öhmmm… Persze – A szívem összevissza kalimpált, jobban, mint az utóbbi két órában bármikor. Vajon mit akar?

- Az ott komolyan egy asztali lámpa a kezedben? – Eddig is mosolygott, de most szó szerint röhögő görcsöt kapott. Leült az egyik székre, és csak nevetett. Ez annyira édes volt, hogy én is rákezdtem. Ott voltunk a konyhában. A csirke az asztalon gőzölgött, isteni illattal töltötte meg a levegőt. Jessica anya undorító, rózsaszín cuccaiban ült egy széken, én előtte álltam, kezemben egy lámpával, és nevettünk. Cseppet sem volt abszurd.

Mikor végre sikerült abbahagynunk, ő felállt, és azt kérdezte:

- Hol vannak a tányérok? Tálalás van! – kacsintott.

- Keresd csak meg. Egypár cuccot már megtaláltál a házunkban, és használatba is vetted őket – Céloztam a főzésre, és nem utolsó sorban a kötényre meg a mamuszra. – Találd fel magad!

Jessica felnevetett, és sorban kinyitogatta a szekrények ajtaját. Pár perc múlva már ettük a kínait. Meg kell jegyeznem, a lány egy igazi mesterszakács. Egy biztos: fényévekkel jobban főz, mint Amy. A barátnőm összesen egyszer próbált meg rántottát csinálni, de az is olyan szánalmasan sikerült, hogy majdnem hánytam utána.

- Hogy ízlik? – kérdezte izgatottan.

- Mennyei! – mosolyogtam rá. Pár percig csendben ettünk, majd amikor befejeztük, elég kínossá vált a helyzet. Most mi lesz?

- Ööö… Van kedved egy filmhez? – kérdeztem végül.

- Aha, miért ne? – leültünk a kanapéra. Már a kezemben volt a távirányító, amikor Jessica megszólalt: – Öhmm. Brad!

- Mi az?

- Már nem azért, de… Itt nincs is tévé.

- Ohh, te kis naiv – mondtam vigyorogva, majd megnyomtam egy gombot a távirányítón, mire az egész szemben lévő fal világítani kezdett, és elindult egy sportcsatorna.

- Hűűű… - Jessica óriási szemekkel bámult a képernyőre. – Ez nagyon durva!

- Mit szeretnél nézni? – kérdeztem büszkén.

- Nem tudom… Nekem mindegy – mondta még mindig a tévé nagyságának hatása alatt.

- Hmmm. Akkor legyen mondjuk… - összevissza kapcsolgattam a csatornák között.

- Várj! Menj vissza hármat! – kérte.

- Ezt? – valami kertészműsor volt.

- Még egyet! – nevetett fel.

- The Big Bang Theory? – néztem rá.

- Tudom, egy kicsit gáz, hogy még mindig ez a kedvencem, de…

- Csajszi! Te a vesémbe látsz! – vágtam a szavába.

- Ugye!? – Jessica rögtön felengedett. - Imádom! Egyszerűen zseniális! – dicsérte a sorozatot.

- A színészek, a poénok…

- A helyszínek, a szerelmek… - mélyen a szemembe nézett. Ez volt az a pont, ahol már nem bírtam tovább. Most már nem tudtam tovább titkolni. Két és fél éve szerelmes voltam abba a lányba. Egyszerűen tökéletes volt. Azokat szerette, amiket én, dögös, vicces, kedves, edzett, okos és nem utolsó sorban igazi konyhatündér volt. És ráadásul rocker! Ki ne álmodozna egy kemény, vad csajról? Aki nem csak a nyilvánosság előtt, de mondjuk otthon, a magánéletben is megállja a helyét?

Akkor döntöttem úgy, hogy nem érdekel, hogy van barátnőm. Nem voltam vele boldog. Igen, lehet, hogy szemét dög voltam, de az a lány komolyan egy rémálom. Szakítani nem akartam, mert biztosan rákérdezett volna az okára. Mit mondhattam volna? „Bocs, de hetedik óta imádom a volt legjobb barátnődet!”

Így hát megcsókoltam Jessicát. Amióta megláttam, azóta vágytam erre a pillanatra.

Először meglepődött. A mellkasomra tette a kezét, próbált eltolni magától. Nyilván neki is eszébe jutott egy pár, a kapcsolatunk ellen szóló érv. De végül feladta az erőlködést. Magabiztosan csókoltam: elhatároztam, hogy nem szúrom el.

Végre ő is visszacsókolt. Ha eddig voltak kétségei, mostanra tutira elszálltak, ugyanis olyan erőszakosan dugta a nyelvét a számba, hogy még én is meglepődtem. Egy pillanat múlva viszont fordult a kocka. Folyamatosan smároltunk, csak egy-egy szenvedélyes egymásra pillantás erejéig álltunk meg néha. A nyelveink tekeregtek a másik szájában, egymás ajkait harapdáltuk. A végére teljesen kisebesedett a szánk, de mi nem értük be ennyivel.

- Ez most tényleg megtörténik? – kérdezte Jessica két csók között.

- Ühüm – mondtam. Annyi időre sem akartam elengedni, hogy rendesen válaszoljak. Lassan az ölembe húztam, aztán váratlanul a karomba kaptam a lányt. Felemeltem, miközben ő csókokkal borította el arcomat és nyakamat. Felsétáltam vele a másodikra, bevittem a szobámba és lábbal berúgtam magunk mögött az ajtót.