Jessica

Először akkor tűnt fel, hogy Brad milyen helyes, amikor hetedikben megköszönte, hogy súgtam neki törin feleléskor. Emlékszem, miután a tanár beírt neki egy ötöst, visszaült elém, hátrafordult, mélyen a szemembe nézett és azt mondta: „Köszi.”. Attól a tekintettől még ma is összefut a nyál a számban… azoktól a huncut, szinte fekete szemektől, amik azt sugallják: „Szívesen játszanék veled egy kicsit, ha érted, hogy értem…”. Aznap elgondolkodtam rajta, hogy lecsaphatnék Bradre. Mennyire király lett volna már, hogy ha a lányok meglátnak a suli folyosóján, rögtön az jut eszükbe, hogy: „Jesszus, ez nem az a csaj, aki Braddel jár?”. És én akkor képzeletben válaszoltam volna, hogy: „Háhh, neked is tetszik, mi? Megszívtad, én nyertem!”.

Igen, jó lett volna. De sajnos ez a kiváltság nem nekem, hanem Amy White-nak jutott tizedikben. Hmm, Amy White... Az emberiség valaha volt legtökéletesebb személyisége. Gyönyörű, ápolt, selymes, szőke haja mindig puhán omlott napbarnított vállára. Olyan zöld macskaszeme volt, mint senki másnak – szinte világított a sötétben. Stílusosan öltözködött, és mindig volt valami különleges ruhadarab a szekrényében. Elképzelhetetlenül népszerű volt, mindenki rajongott érte. Ha valaki kimondta a nevét, az emberek rögtön mosolyogni kezdtek. Ja, és nem mellesleg a legjobb barátnőm volt.

Bizony, jól olvastad. Amy White, a legjobb barátnőm, elhappolta előlem azt a srácot, akiről közel három éve ábrándoztam. Természetesen a Brad-imádásomról az első pillanattól kezdve tudott. Hogy miért csinálta? Mert egy bunkó. Többet ért neki egy kis szerelmi kapcsolat, mint tíz év barátság. Természetesen ezek után azonnal „szakítottunk”.

***

- Kérlek, mondd, hogy Alice csak kitalálta, és igazából nem jöttél össze Vele!

- Semmi közöd hozzá, mit csinálok…

- Már hogy ne lenne! A legjobb barátnőd vagyok, és nem mellesleg fülig szerelmes abba a srácba, akiről azt állítják, hogy veled jár!

- Akkor sajnos nem tudok mit mondani, csak azt, amit te képzeltél hetedikben: „Háhh, neked is tetszik, mi? Megszívtad, én nyertem!”.

***

A francba, hogy mindent elmondtam annak a libának!

Ez után a kellemes hangvételű beszélgetés után egyébként Amy hátat fordított nekem, és emelt fővel távozott. Én ott maradtam összetörve, és most már egy éve nézhettem minden nap, ahogy azok ketten falják egymást az udvaron, a lépcsőn, a folyosókon, meg az osztályteremben, amíg…