4. Fejezet

Brad

Kedden, miután Tyson elhívott minket magához, elég érdekes események zajlottak az osztályunkban. Reggel nem igazán foglalkoztam Amyvel. Elegem volt belőle, ráadásul a szüleim óriási vitát kezdtek velem róla, ami kábé annyiból állt, hogy ordítoztunk egymással, meg dobálóztunk, a végén viszont nem jutottunk semmire. A téma tehát továbbra is nyitottan állt, én pedig kíváncsi voltam, hogy mi lesz belőle. Egyébként az osztálytársaim azt mondták, Lily nagy botrányt csapott. Elvileg erotikusan evett, meg kikezdett Mr. J-vel. Asszem. Mindegy, nem bánom, hogy lemaradtam róla, helyette minden szünetet Jessicával töltöttem a mosdóban. Csókolóztunk, és beszélgettünk. Mint egy igazi pár. Rá kellett jönnöm, hogy szerelmes lettem abba a lányba.

*Kedden*

- Huhh, végre kettesben lehetünk! – mondtam sóhajtva a kis egyszemélyes női mosdóban (előny: senki nem zavar minket; hátrány: irtó szűk a hely) a csempének dőlve az első szünetben. Jessica a mellkasomhoz simult és egyetértően bólintott.

- Pontosan – felnézett a szemembe. Sűrű szempilláján át huncut mosollyal vizslatott. – Mesélj magadról valamit!

- Hmm… Például… Kiskorom óta gitározok és éneklek hobbiszinten.

- Hűű! Majd egyszer zenélj nekem! – kért mosolyogva. Magamhoz öleltem.

- Mindenképp… - témát váltottam. - Tudod, Jessica, sokat gondolkoztam, és… azt hiszem, sze…

- Várj egy pillanatot! Remélem, tisztában vagy vele, hogy én tényleg csak veled akarok lenni. Lehet, hogy még alig ismerjük egymást, de irtóra édes vagy. Ha végre szakítasz Amyvel, akkor rendesen is együtt járhatunk, és van egy olyan érzésem, hogy mi nagyon összeillünk – mosolygott rám. - Ja, és még valami! Tudod, miért gondolom ezt veled olyan komolyan? – kíváncsian néztem gyönyörű, kék szemébe.

- Mert nekem te voltál az első.

Elakadt a szavam. Oké, nem azt gondoltam, hogy Jessica egy lotyó lenne, vagy ilyesmi, de azt hittem, legalább volt már valakivel.

- Jessica Edison… Átkozottul beléd estem – elkerekedett szemmel nézett rám, majd szélesen elvigyorodott, és megcsókolt.

- Én is beléd, Brad Thompson – suttogta a fülembe.

***

Este bevallom, kissé félve vártam, hogy megjöjjenek anyámék. Idegességemben elővettem a régi bokszzsákomat, és konkrétan péppé vertem. Miután befejeztem, és fáradtan lerogytam az ágyra, körülnéztem a szobámban. A kis rongy- és szivacsdarabok szanaszét szóródtak a földön, az ágyon és az asztalon, de jutott belőlük bőven a hajamba és a ruhám alá is. A zsinórt, amire eredetileg a sportszert kötöttem fel, a csuklómra rögzítettem, afféle hadizsákmányként. Hanyatt vetettem magam az ágyon, a lábamat a falnak támasztottam, és vártam, hogy lelassuljon a szívverésem. Felemeltem a kezem, és megnéztem, mennyire ütöttem szét, de kis horzsolódásokon és piros foltokon kívül nem nagyon lett baja. Éreztem, ahogy a homlokomon folyik le az izzadtság, egyenesen a pokrócra, amin tegnap Jessicával fetrengtünk.

Hirtelen kopogtak.