2. Fejezet
Jessica
Egymás mellett feküdtünk az ágyában meztelenül. Ő a hajammal játszott: fogott egy fekete loknit, felcsavarta az ujjára és elengedte, majd egy másik tincset kezdett birizgálni. Én a hasizmát tanulmányoztam, és egyenként végighúztam a mutatóujjamat a mélyedéseken. Nagyot sóhajtottam:
- És most mi lesz? – felnéztem a sötét szemeibe.
- Most? Hát, gondolom, lefürdünk, aztán akár itt is aludhatnál, ha már így berendezkedtél – nézett a földön és az ágyon szanaszét dobált holmijaimra.
- Bocsi, gyorsan kellett levetni őket, nem volt időm összehajtogatni – nevettem rá, mire ő egy forró csókkal válaszolt. Elkomolyodtam. – Úgy értem, velünk mi lesz? Neked van barátnőd, de velem bújsz ágyba. Ez így nem helyes. Valamelyik kapcsolatodnak véget kell vetned.
- És szerinted hogyan csináljam? Mondjam meg Amynek, hogy szexeltem a lánnyal, aki valamikor a legjobb barátnője volt? Ugyan már! Mindkettőnk életét tönkretenné az a liba.
- Most libának hívod, a suliban meg ledugod a nyelvedet a torkán? Hogy is van ez?
- Nyugi már! Azt hiszed, én akartam azzal a csajjal járni? Részemről az egész színjáték volt! Végig csak rólad ábrándoztam.
- Aha, nyilván, amikor lefeküdtél vele, az sem a valóság volt, csak egy szerepet játszottál…
- Jessica, férfiból vagyok, ha kínálkozik egy alkalom, én örömmel kihasználom. Ez nem azt jelenti, hogy örök hűséget fogadok neki, és együtt leszünk, míg a halál el nem választ! Én téged akarlak! Mindig is téged akartalak! – lágyult el a hangja. Kezével végigsimított az arcomon, és megcsókolt.
- Én is… Bocsi, hogy kételkedek benned, de még annyira új ez az egész. Hetedik óta veled akartam lenni, és most végre ez is eljött – mosolyogtam rá. Valami eszembe jutott, megint elkomorodtam. – Akkor most mit fogsz csinálni? Ezek szerint nem szeretnél vele szakítani…
- Dehogynem szeretnék! Csak nem tudok – összeráncolta a szemöldökét, látszott rajta, hogy erősen gondolkozik. Hirtelen felkiáltott. – Megvan! A buli! Az a Tod gyerek meghívta kábé az egész osztályt magukhoz. Nagyon rá van indulva Amyre, és Amy is eléggé bírja. Szerintem egy kis piával simán meg lehetne oldani. Mondjuk, szakítok a csajjal a buli elején, Tim kezébe adok valami ütős alkoholt, a többi meg már sima ügy.
- Okosabb vagy, mint mondják – kacsintottam rá. Ahogy megláttam azt az irtó dögös mosolyát, amivel a csajokat leveszi a lábáról, hirtelen megint elkapott a vágy. Rágördültem, és csókoltam, ahol értem. Ő beletúrt a hajamba. Két kezembe fogtam az arcát, és szenvedélyesen lesmároltam. Ő se tétovázott, a kezei lassan kezdtek lefele vándorolni: végig a hátamon, a derekamon… Aztán kinyílt az ajtó. A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy meghallottam azt a szentségtelen, nyikorgó hangot. Azonnal lepattantam Bradről, és magam elé kaptam a kezeimet, de elkéstem. Egy középkorú pár állt a küszöbön. A férfi fekete öltönyt viselt, tökéletesre fényesített cipővel, a nő egy undorító, rózsaszín, habos-babos ruhakölteményt. Halk koppanás. A hölgy csinos kis ridikülje a padlón landolt. Gazdája tágra nyílt szemmel nézte az eléje táruló látványt: a fia teljesen pucéran fal egy lányt, aki határozottan nem hasonlít a gyerek barátnőjére… Nem egy szép kép. Gyorsan lehajolt, és felvette azt a csicsás kis táskácskát. A férfi engem bámult. Vizslató szemekkel mért végig, úgy, hogy szerintem abba még a nagyanyám is beleborzongott. A lábam ujjától a fejem búbjáig végigjártatta rajtam a tekintetét. Bradre nézett, és komoran azt mondta:
- Megnyertük a pert – ezzel megfogta a felesége karját, kihúzta a szobából és becsukta maga mögött az ajtót.
Braddel kettesben maradtunk. Kínos csönd telepedett a szobára. Én szólaltam meg először:
- Tudnak Amyről? – előre félve a választól Bradre néztem. Ő nem felelt. Csak lesütötte a szemét. A francba! – Most mi lesz?
Brad végre megszólalt. A hangja halk volt. Most először éreztem azt, hogy ez a fiú nem egy erős kőszikla. Darabokra tört: - Nem tudom – megrémültem. Még soha nem láttam őt ilyennek.
- Hé! Mi a baj? Nem történt semmi, csak megláttak minket a szüleid. Attól még, hogy úgy tudják, egy másik lánnyal jársz, nem fog összedőlni a világ! – Brad rám nézett. Fekete szemeiben kétségbeesés tükröződött.
- Az én szüleim és Amyéi nagyon jóban vannak. Azt akarták, hogy majd vegyem el, így egyesítve a családi vagyonokat. Megfenyegettek, hogyha bármi „szabályelleneset” látnak vagy hallanak részemről, kitagadnak.
- Mi? Ez hülyeség! Normális ember nem tesz ilyet! – pattantam fel felháborodottan. Brad keserűen elmosolyodott.
- Épp ez az. A szüleim már rég nem épelméjűek. Megfertőzte őket a pénz. Csak azért akarták, hogy Amy legyen a feleségem, hogy amikor az ő szülei meghalnak, megkaparinthassák a zsét. Azon se csodálkoznék, ha a másikak halála apámék nevéhez fűződne… – döbbenten néztem a fiúra. Őrült családban él. Körülötte minden ember abnormális. Valószínűleg ezért töltött olyan sok időt a barátnőjével, meg a haverjaival. Eszembe jutott, hogy lehordtam azért, mert nem akar Amyvel szakítani. Istenem, borzalmas ember vagyok!
- Sajnálom, hogy piszkáltalak Amy miatt. Nem akartalak megbántani! – felhúztam az ágyról, és átöleltem.
- Semmi gond. Most inkább először ezt a problémát oldjuk meg, utána jöhet Amy! – mosolygott rám, bár még mindig olyan furának tűnt.
- Oké! Szerintem először vegyél fel valami ruhát, és nézd meg, hogy a szüleid még szóba állnak-e veled! Hátha megbocsátanak! – nyomtam egy csókot az arcára. – Én addig lezuhanyozok.
- Rendben. Arra – mutatott a szoba túlsó felén egy ajtóra.
- Hűű, saját fürdőszobád van? – néztem nagyot, mire elnevette magát.
- Olyan édes vagy, amikor csodálkozol! Egyébként jó ötlet, amit mondtál. Megpróbálhatjuk – kacsintott. Nagyot sóhajtottam. – Mi az?
- Nem akarom, hogy felöltözz! – mondtam drámaian. Végre őszintén elvigyorodott, derékon ragadott, háttal az ágyra dobott és rám ugrott. Össze-vissza csókolt. Aztán hirtelen abbahagyta. – Na! Mi van? – kérdeztem csalódottan.
- Bocsi, de végbe kell vinnünk a tervet – mosolygott még mindig huncutul. – Ha végeztél a fürdéssel, menj le egy emeletet és fordulj jobbra. A folyosó végén látsz egy ajtót, ami mögött a lépcsősor kivezet a házból az utcára.
- Öööö… Szóval akkor le, jobbra, ki az ajtón, és kint is vagyok? – kérdeztem, mire a srác bólintott. Elmosolyodtam. – Egy utolsó búcsúcsók?
- Jöhet – harapta be az ajkát Brad, aztán megcsókolt… de olyan gyengéden, hogy úgy éreztem, a semmiben lebegünk, és az idő megállt. Bár úgy lett volna! De sajnos mindennek vége van egyszer, és amikor a fiú lassan elhúzódott, a szívem szakadt meg. – Na, menj zuhanyozni!
Szomorúan lehajoltam, és összeszedtem a ruháimat. Végig magamon éreztem Brad tekintetét. Odasétáltam az általa mutatott fürdőszoba-ajtóhoz, kinyitottam, de még mielőtt beléphettem volna rajta…
- Várj! – kiáltott Brad. Hátrafordultam. Ő beletúrt a hajába, szégyenlősen elmosolyodott, és azt mondta: - Jessica… Szeretlek.
Lehet, hogy ez még egy kicsit korai volt, de ennél szebb végszót nem is kaphattam volna a fürdéshez. Felvontam a szemöldökömet, szélesen elvigyorodtam és belepusziltam a levegőbe: - Én is téged, Brad.